Minden változik, csak az a tétel nem, hogy minden változik…
Az ihletett ember kegyelmi állapotban olyan üzeneteket kap az Univerzumtól, amelyeket a tömeg, a többség meg sem ért, mert még nem ért meg a hallásra. Látásra, gondolkodásra. Ezért el sem hiszi a váteszek szavát, és mivel nem érti, nem hiszi, ezért elfordul, vagy tagadni kezdi mindazt, ami az ő életét tehetné szebbé, jobbá, gazdagabbá, békésebbé.
Vagy, és ez a rosszabb verzió: hallja, érti, és pont ezért tagadja, tiltja, és nem tűri, mert az igazság az ő mocskos érdekei ellen szól. És hogy ki ne derülhessen az, hogy van kiút a nyomorból, az elnyomásból, ezért mindazok ellen fordul, akik kivezethetnék a népet a mesterségesen manipulált (lelki/szellemi) sötétségből és szegénységből.
Ez hatalmas csapda. Hiszen azokat, akiknek a szemük és fülük csukva, sem erővel, sem szép szóval nem lehet rábírni arra, hogy kinyissák, hiszen, ha akarnák, már régen megtették, megtehették volna. De nem tették, mert ők azt hiszik, hogy nekik pont az jó, ami van. Mert ezért már nem kell tenni, ez az övék. Védve vannak, van, aki helyettük gondolkodik, irányít, cselekszik. Ezért nem akarnak változtatni, „fellengzős” szóval: fejlődni, hiszen szerintük ez már a világok legjobbika.
Mert minden változás az avitt hitrendszerük leleplezése lenne. Ha valaki kikiabálná, hogy a császár meztelen, és kiderülne, hogy ők eddig asszisztáltak a szép ruha illúziójának a fenntartásához, szembe kellene köpniük magukat. Erre a beismerésre képtelenek, ezért ragaszkodnak a már agyukba, zsigereikbe épült hazugságokhoz.
Pláne, ha a császár sleppje még a hazugságokat hirdető plakátokhoz is állít testőrséget.
Pedig, minden változik, csak az a tétel nem, hogy minden változik…
De egyáltalán nem mindegy, hogy ez a változás milyen irányba történik. Jól látta ezt Vörösmarty több mint egy évszázada:
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
A restség, a félelem, a közömbösség olyan visszahúzó energia, amely lebénítja azt a cselekvőképességet, ami előre lendíthetne akár nemzeteket is. Mert a hit sokakból kiveszett. A hit abban, hogy képesek a saját életüket jobbra fordítani. Egy egészen másfajta hit birtokolja az agytekervényeiket, mert valamikor megalázták őket, és elhitették velük, hogy gyengék. A szülő, az óvó néni, a tanár, a főnök, a párttitkár, a császár és a császár pribékjei. Hol van az a tiszta szemű, nyíltszívű kiskamasz, aki elkiáltja magát, és a nép, az istenadta nép végre felemeli a fejét? És a saját szemével látja az igazságot.
Csakhogy, az igazság annyiféle, ahányan vagyunk. Mindenkinek megvan a saját igazsága, amihez ragaszkodik.
Pedig olyan egyszerű. Az Univerzum törvényei mindenkire igazak. Akkor is, ha nem hiszünk bennük. Hát nem lenne jobb, ha mindenki hozzáférhetne legalább a morzsákhoz, hogy fény gyúlhasson az elméjében?
Hát ezt a fényt, ezt a lángot akarják eltaposni azok, akik a sötétben meglopják a többieket. Ezért akarják őket sötétben, nyomorban, félelemben tartani. Fortélyos félelemben.
Hagyjuk?
Az égbolt ott kezdődik, ahol te akarod.
Regényeim, kicsiknek és nagyoknak szóló meséim:
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=P%C3%A1lfalvi+Ilona
https://shop.colorcom.hu/?konyv=afinale
További olvasnivalók: htpp:// kristalyceruza.nanoweb.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: