A történelem addig ismétli önmagát, amíg ki nem forr valamiféle megtisztulás, ezáltal megnyugvás. Ezért a mondás: a történelem az élet tanítómestere. Ám csak tudatos odafigyeléssel lehet dekódolni azokat a jeleket, amelyek a következő stációt vetítik előre. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, ugyanoda térünk vissza. Addig és addig, amíg megtanuljuk a leckét.
Ez a folyamat zajlik egyéni szinten is. Azonban ahogy a konyhában is oda kell figyelni arra, ha csak rotyog valami a fazékban, s energia, hő, tüzelő nélkül abbamarad a fővés, és így csak egy félig nyers, feldolgozatlan halmaz található a fazékban ízletes étel helyett, így a lelki megtisztulást sem lehet felületesen, felszínesen, mélyre ható energiák bevitele nélkül elérni, legfeljebb csak feltépett sebek maradnak.
A három könyvből álló sorozatom – Hetedíziglen bűnhődsz, Meddig még? A finálé című regények – azt a hosszú, meg-megtorpanó, fájdalmakkal és megpróbáltatásokkal terhelt folyamatot mutatják be, mely révén a női főszereplők felismervén azokat a tévhiteket, hibás beidegződéseket, amelyek gúzsba kötötték őket, sőt, amelyek alapján ők maguk váltak gátjaivá saját boldogságuknak, képesek megszabadulni a múlt visszahúzó béklyóitól, és pillangóként kirepülnek az őket mozdulatlanságra kényszerítő gubóból.
A családregény-trilógia felgombolyítja mindazokat a múltbéli szálakat, amelyek láthatatlan fonálként tekerednek a szereplőkre, és mozdulatlanságba merevítik őket. Normális esetben a kifejlődött pillangó átrágja magát ezeken a rétegeken – amelyek egy ideig valóban a védelmet és a biztonságot jelentették a fejlődéséhez – , és miután eljött a pillanat, amikor már képes önálló életet élni: kirepül. Ezt a fejlődési ívet kísérhetjük figyelemmel a szerző által illusztrált kötetekben.
Tudjuk, hogy a selyemgubóban is ez a folyamat játszódna le, ha a tenyésztők – azért, hogy hozzájussanak az értékes selyemszálhoz – nem akadályoznák meg. Amikor már feltételezik, hogy a fonál elég erős, elég vastag, megszakítják a selyemlepke fejlődését, leforrázzák a gubót, és ezzel megölik, hiszen, ha a természet parancsa szerint átrágná magát a maga köré tekert selyemszálakon, akkor a fonál megsemmisülne, és a tenyésztők elesnének a busás haszontól.
Fejletlen társadalmakban, elmaradott családokban ugyanez történik. A hatalmasok, az elnyomók, a magukat vezetőnek, erősnek, okosnak gondolók jogaiktól fosztják meg – leforrázzák – mindazokat, akik nem tudják, hogy ők valójában pillangók, és joguk van élni, repülni, boldognak lenni.
Ezek az elnyomóként viselkedő személyek, csoportok valójában ugyanolyan áldozatok, mint azok, akik felett hatalmat kívánnak gyakorolni. A társadalom, a családi egységek csak akkor tisztulhatnak meg, ha felismerik, tudatosítják, elfogadják a saját és a másik ember értékeit, és együtt próbálnak boldogulni.
Ha öntudatra ébrednek. A regényfolyam azt mutatja meg, hogyan lehet megszabadulni a félelemtől, amely felemészti a lelket, az elmét, a testet, és egymás ellen fordítja azokat is, akik pedig kétségbeesetten vágyják egymás szeretetét és figyelmét.
A könyvek négy évszázadot ölelnek fel, melyek közül a huszadik század a legfajsúlyosabb. A történelmi események „aláfestő zeneként” jelennek meg, hangsúlyt adva az emberi sorsoknak, mintegy előrevetítve jövendő életüket, vagy magyarázva az okokat, amelyek jelen helyzetükhöz vezettek.
Mert ahogy Hermész Triszmegisztosz ókori bölcs mondta: amint kint, úgy bent, amint fenn, úgy lenn.
Az égbolt ott kezdődik, ahol te akarod.
Regényeim, kicsiknek és nagyoknak szóló meséim:
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=P%C3%A1lfalvi+Ilona
https://shop.colorcom.hu/?konyv=afinale
További olvasnivalók: htpp:// kristalyceruza.nanoweb.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: