Mint ahogy mindenkinek más az ujjlenyomata (mint tudjuk, vannak, akiknek nincs is), úgy a lelke is. Bár közhely, de valóban nincs két egyforma ember, még az egypetéjű ikrek sem egyformák. Tehát, minden ember, és persze főleg minden nő, különböző, azaz egyedi. Mégis, a divattrendek arra inspirálnak sokakat, hogy hasonlatosak legyenek egy modellhez, egy celebhez, ahelyett, hogy arra törekednének, hogy a saját különbözőségüket emelnék ki. Pedig mennyivel érdekesebb az, aki nem egy tucat a tizenkettőből, hanem valami eltérővel ki tud tűnni a sokaságból.
Mindennek a másoló-hóbortnak azonban komoly lelki okai vannak. A kisgyerekek egy ideálhoz akarnak hasonlítani, ezzel kívánják kifejezni, hogy milyen felnőttek szeretnének lenni. Batmanek vagy Jéghercegnők. A tinédzserek az „egyenruhájukkal” az egymáshoz tartozást, az egy brancsba tartozást jelzik, egyszersmind a különállóságot a felnőttek világától, ugyanakkor az önállósodási törekvéseiket is így kívánják kifejeződésre juttatni.
Később már a karrierre és az életmódunkra utal az öltözködésünk, ami egyben kifejezheti a gondolkodásmódunkat is. Vannak a „yuppiek”, a kosztümös/öltönyös/nyakkendős hivatalnokok, cégvezetők, vannak a sportosak: a farmeres/pufidzsekis/pólós generáció, vannak a művész fazonok, vannak a csillámos dekorációs/festett szépségek és vannak a natúra követői, a természetes anyagok/egészséges életmód hívei. És persze mindezek különféle variációi. Az egyes csoportok tagjai szívesebben vannak együtt a saját „fajtájukkal”. Mert velük értenek szót.
Ezáltal elmondható, hogy az öltözködésünkkel kinyilvánítjuk a személyiségünket is. Azaz azt, hogy milyen elvek szerint éljük az életünket. Ám ez nem minden esetben fedi le az EGYéniségünket, azt hogy miben különbözünk EGY-MÁStól. És ez itt a lényeg: az emberek zöme nem akar kilógni a sorból. Nyilván van egy tetszés-index: egy adott csoport elveivel, viselkedésével, megnyilvánulásaival értünk egyet. Néha ezt még külön jelezzük is: kitűzőkkel, zászlókkal, különféle logókkal, transzparensekkel, molinókkal.
Van azonban egy rejtett üzenete is a „hovatartozásnak”: ott, velük érezzük biztonságban magunkat. Nem akarunk mások lenni, mint ők. Sőt, nagyonis olyanok akarunk lenni, mint ők. Azért, hogy befogadjanak. Hogy elismerjenek. Hogy megvédjenek. Hogy ne bántsanak. Mert a hasonló a hasonlónak örül. Nem merjük felvállalni önmagunkat, elbújunk a tömegben.
Ez a vágy nem az igazi önvalónk megnyilvánulására/kinyilvánítására való törekvést jelenti. Éppenhogy elrejteni kívánjuk magunkat. Úgy teszünk, úgy viselkedünk, úgy öltözködünk, ahogy „ők”. Úgy veszünk fel egy magatartás/gondolkodásformát, ahogy egy pulóvert vagy kabátot. Még akkor is, ha szűk, ha dörzsöl, ha kiütésünk lesz tőle. Álruhában járunk farsang után is. Ez a megfelelési kényszer.
Azonban egy idő után kényelmetlenné válik a mégoly tetszetősnek tűnő maskara is. És ha nem válunk meg tőle, és nem váltunk át egy olyan öltözékre, ami kényelmes, amiben jól érezzük magunkat, amiben önmagunk vagyunk, egy idő után ránk merevedik ez az öltözet, és már képtelenek vagyunk levetni, pedig irtózatos kínokat okoz.
Így vagyunk az életünkkel is. Robotpilótára kapcsolunk, és hagyjuk, hogy ő vezessen. Közben pedig elmulasztunk olyan eseményeket, élethelyzeteket, amelyek kiteljesíthetnének bennünket. Mert azt hisszük, hogy így a kényelmes. Addig, amíg a robotpilóta irányít, nekünk nem kell foglalkoznunk a saját énünkkel. Mert az elég macerás. Az önismereti munka szorgalmat, kitartást és állóképességet, de legfőképpen őszinteséget kíván. Mi pedig szeretünk elmerülni a langyos vízben. És legfőképpen, szeretünk kifogásokat keresni, hogy miért nem élünk. Pedig életünk csak egy van. Merjük levetni az álarcot, merjünk kiszabadulni egy magunkra erőltetett sémából! Persze, létezik a protokoll, amikor meg kell felelnünk különféle előírásoknak. De ne hagyjuk, hogy ez vegye át az életünk felett a hatalmat. Ne másnak akarjunk tetszeni, olyan öltözéket válasszunk, amiben valóban jól érezzük magunkat. És azt egyedül csak mi magunk tudjuk, hogy hol szorít a cipő.
Az égbolt ott kezdődik, ahol te akarod.
Regényeim, kicsiknek és nagyoknak szóló meséim:
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=P%C3%A1lfalvi+Ilona
https://shop.colorcom.hu/?konyv=afinale
További olvasnivalók: htpp:// kristalyceruza.nanoweb.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: